Sosem volt célom az írás viszont nem tehettem másként. Lassan 20 éve írok ide-oda és néha roppant erős késztetést érzek arra, hogy ami a fejemben kavarog leírjam, kiírjam, ezáltal megszabaduljak tőle. Így születnek az egyre gyakoribb fikázó posztok, vagy a viccesen elmesélt történetek vagy azok, amelyekben valamiről hangosan gondolkodom. És ez itt az ötszázadik poszt. 🙂
Másrészt harminc éve járom a világot. Először mint mások is csak Bécsig jutottam, másra nem futotta. Bécs lenyűgözött az eleganciájával, a rendezettségével, viszont az emberek ridegsége nagyon nem jött be.
Aztán vagy százszor voltam Bécsben, bejártam a várost és az országot, egyedül, a gyerekkel és a Kalandozás Travellal. Aztán ott volt Görögország és Santorini. Utóbbi rabul ejtett de olyannyira, hogy nem tudom elképzelni az életemet úgy, hogy ne járjak vissza, hogy ne kövessem az eseményeket. A szerelmem a sziget de ez nem azt jelenti, hogy ezen a szép bolygón a többi helyet ne akarnám megnézni, ne akarnám megkóstolni a helyi specialitásokat és ne akarnám látni azt, máshol hogy élnek az emberek.
Sosem gondoltam bele, meddig fog tartani ez az oldal, hogy mikor fogy ki belőlem a szufla, hogy meddig lesz kedvem utazni vagy meddig lesz rá energiám időm és pénzem. Aztán tessék. Itt az ötszázadik poszt és még messze nincs vége.
Az utazás a legkeményebb drog
Esélytelen, hogy az ember lejöjjön a szerről mert midig ott van, hogy a hegyen túl, a másik országban vagy a másik városban mi van, hogy néz ki, mit esznek és hogy öltöznek az emberek.
Még akkor is mentem mindenfele, amikor kevesebb pénzem volt. Sosem volt kérdés, hogy megyek-e valahova mert mindig volt egy terv, egy időpont, egy hely, ami várt rám.
Egyetlen év maradt ki az utazásokból, amikor a gyerek született. Ennek 20 éve már.
Aztán a gyerek is olyan nagy és ügyes lett, hogy bárhova el lehet(ett) vele menni és szerintem őt is sikerült utazásfüggővé tenni és ezzel együtt nyitottá, akit nem tévesztenek meg a hamis propaganda által harsogott fals gondolatok. Mert az emberek eredendően jók. Nekem legalábbis ez jött le.
Sok ország
Annyi helyen jártam és olyan sok mindent láttam és annyi ismeretlen hely van még!
Persze vannak országok, ahol már csak egy-egy város maradt, ahol még nem jártam.
Viszont nem jártam még Oroszországban, Brazíliában, Argentínában és Ausztráliában. Szóval van még hova menni a nagyok közül is. 🙂
Meddig még?
Pont addig, ameddig a kedvem kitart. Így az ötszázadik poszt környékén nem látom csökkenni a lendületet de fiatalabb már én sem leszek.
Meglátjuk meddig megy még. 🙂
Az más kérdés, hogy a világ nem arra megy, hogy mindenki egyre többet utazik. Ellenkezőleg. A repülés egyre drágább lesz, a vonatozás meg egyre gyorsabb. Sejthető, hogy a következő 30 évben lassulni fog a lendület és a környezetvédelem egyre fontosabbá válása miatt az emberek leginkább otthon fognak ülni és nem mennek majd sehova.
De addigra legalább már megnéztem, hogy élnek máshol az emberek, mit esznek és hogyan gyakorolják a vallásukat.
Majd kiderül.
