A tegnapi elég fárasztóra sikeredett vonatozós és tengerpartos nap végére rettentően kidőltünk, szükségünk volt egy pihenőnapra. Mivel az eddigi utazásainkkal szemben most egyáltalán semmit nem szerveztünk előre, így erre volt is lehetőségünk és milyen jó, hogy ilyen lazák voltunk mert irtó meleg volt ezen a napon és a következőn is. Hiába volt szeptember vége, bőven 30 fok fölött járt a hőmérő higanyszála, ráadásul még a levegő sem rezzent, így ez a nap a túlélésé volt: pihentünk, jókat ettünk és az óvárosban kószáltunk.
Jó későn, 8 körül keltünk majd kimentünk az Apollo templom melletti téren lévő kávézókhoz és a kettő közül a szimpatikusabba ültünk be.
A reggeli finom volt, jót választottunk: én spenótos pitét, gránátalmalevet és kávét, az aranyos férjem pedig egy pisztáciás cornettót evett narancslével meg egy szelet pizzával. Jó volt minden, bár a berlini árak dupláját vagy tripláját fizettük ezért a reggeliért.
Reggeli után sétára indultunk, körbejártuk a fél szigetet de a halászkikötőben sokat nézelődtünk.
Rengeteg halász dolgozott éppen a hajóján, gondolom már kipakolták akkor az éjszakai zsákmányt és a hajót ilyenkor kitakarítják. Vagy valami hasonló.
Rettentően meleg volt akkor!
Jártunk a piacos részen is, de itt Cataniával szemben főleg élelmiszert árultak meg persze turistáknak csecsebecséket.
Érdekes látni egy olyan várost, ahol ilyen élet van és ezzel párhuzamosan pedig olyan lepukkant némelyik ház.
Catániában érthető mert a fene sem tudja mikor tör ki megint az Etna és mikor tarol le mindent, de Siracusa egy kicsit messzebb van már onnan.
Séta után dél körül hazamentünk és már csak 3-4 körül indultunk el, amikor éhesek lettünk. De micsoda ízkombinációt ettünk!
Szerintem az emberek 99%-a nem sejti, hogy a narancs és a hagyma meg a hal milyen jó ízkombinációt adnak.
Ez a saláta mint „hagyományos szicíliai saláta” néven szerepelt az étlapon, de valójában nem tudom, hogy tényleg annyira hagyományos-e, mindenesetre maga az elgondolás remek volt.
Mi volt benne? Édes lédús narancs, lilahagyma vékonyra szeletelve, kapribogyó és szardella. Na ez így valami mennyei volt! Majd ha veszünk itthon narancsot fogok készíteni ilyet.
Ebéd után egy kellemes desszertevő helyet kerestünk és találtunk is. Pont a világörökség részét képező dómmal szemben van két cuki, mi a bal oldaliba ültünk be és ott kaptuk ezt a hatalmas és nagyon finom fagyikelyhet.
Az különösen jó volt, hogy sziesztázás közben tudtuk bámulni ezt a tényleg nagyon szép, ám kalandos sorsú templomot.
Sajnos bemenni nem tudtunk mert éppen valamiért zárva volt. Sebaj, majd legközelebb.
Annyira szép Siracusa Ortigia nevű szigete!
Tervezek írni róla majd egy komplett posztot, abban fogok mesélni érdekeseket róla.
Szerintem legalább egy órát ültünk itt az árnyékban, majd amikor felkerekedtünk hasonló szépeket láttunk.
Siracusa szép!
A fenti tengerparton vagy két órát heverésztünk akkor is, ha nem a világ legszebb tengerpartja. Jó volt ott.
Sok helyi jár ide és egészen addig itt voltak, míg a nap le nem ment a házak mögé.
Nyugis hely, ajánlom mindenkinek.
Mivel az ebédünk nem volt túl bőséges és már kellemesebb volt a hőmérséklet, így kerestünk egy jó helyet arra, hogy megvacsorázzunk.
Nem szokásunk vacsorázni, de most jó volt a naplementét nézni a tenger fölött. Szép hely Siracusa, ha még nem mondtam volna 🙂
Hogy mi ez a fenti képeken?
Szerintem reggelig sem találod ki, hogy ez egy ókori mosoda, amiben a mai napig is van víz.
Annak az étteremnek a pincéjében van, ahol kajáltunk és nagyon érdekes volt -szerintem- lemenni ide és belegondolni, hogy régen az asszonyok oda hordták a szennyest.
Vacsira megint egy salátát dobtam be, újra valami helyi narancsos agymentést azzal a különbséggel, hogy most polipkarok voltak benne, amit átdobáltam a férjemnek. Ő jobban szereti a soklábút megenni.
Vacsi után sétáltunk a kikötőben és figyeltük az olaszokat. Vidám népség és szeretnek élni, van mit tanulni tőlük.
Beteszek ide még néhány képet a városról, hogy lássátok, milyen szép 🙂
