A Prágai élméynbeszámoló most kivételesen több részből áll majd mert sok érdekes helyen jártunk.
Ez a harmadik prágai utunk, de még mindig van mit nézni a városban.
Miután Brno csodás városából megérkeztünk Prágába, egész meglepő módon nem esett az eső.
Egyész napra viharokat írtak, szóval nem volt túl sok remény elvileg.
Ki is használtuk a napsütést és gyrosan besétáltunk a városba.
A város semmit nem változott, ugyanolyan gyönyörű és kulturált, mint eddig volt. Prága gyönyörű!
Körbejártuk az egész belvárost, kihasználva, hogy nem szakad az eső.
Éhesek voltunk, így az előző úton többször letesztelt Lokál nevű helyet becserkészve megebédeltünk.
A Lokál tányleg lokál. Főleg helyiek járnak ebbe a söröző-menza-étterem öszvér helyre és a népszerűsége olyannyira növekszik, hogy már nemcsak egy van belőle, hanem már Brnoban is láttunk egyet. Mint később kiderült, Prágában is több van már belőle.
Ha arra jártok, érdemes kipróbálni! Az étlap naponta változik, szóval nem lehet megunni, ráadásul mindig cseh remekeket adnak. Oké, a gyerek kiszúrta a rántott husit, ami elég nemzetközi fogás.
Nem vagyunk sörösek, ezért egyik sörüket sem kóstoltuk, de biztosan jók. Állítólag jók a cseh sörök.
A kaja szuper volt, bár nekem egy picit drágábbnak tűnt, mint tavaly, akkor meglepően olcsónak találtuk az éttermet, most nem annyira.
Jártunk a spanyol zsinagógánál is, ami sajnos zárva volt, de legalább kívülről megnézhettük. Nagyon szép!
Persze rögtön előtte belebotlottunk egy Kafka szoborba is 🙂
Érdekes módon rengetegen fotózkodtak a szoborral 🙂 mi is 🙂
Aztán jó nagyot sétáltunk az óvárosban.
Prága óvárosa annyira, de annyira szép és egységes, hogy jó lett volna minden kis utcácskát végigjárni. Prágát nem lehet megunni!
Amikor kiértünk a tére, mindent újra megcsodáltunk és bementünk a városházára is.
A városháza kívülről és belülről is szép. (Milyen lenne ha egyszer Prága Óvárosi terén van?)
Amikor felmentünk a toronyhoz és kinéztük, ezt láttuk:
Mivel ez a vihar elég közelinek tűnt, nem bámészkodtunk sokáig. Az viszont tény, hogy a toronyból pazar a kilátás és érdemes volt felmenni akkor is, ha rengetegen voltak fönt. Egyébként rendesek voltak, mert egy üvegfalú liftet is beszereltek, így aki kényelmes, annak nem kell egy csigalépcsőn felgyalogolnia. Merthogy egyirányú a csigalépcső és a végén jelzőlámpa irányítja a népet 🙂
Annyira szép Prága, ezt nem is adhatja vissza egy prágai élméynbeszámoló!
Mivel közel laktunk a főtérhez, úgy döntöttünk, hogy szaporázzuk a lépteinket és hazasietünk.
De nem jött össze. Lecsapott a manapság divatos felhőszakadás.
Mivel pont útba esett a Swarovski bolt, gyorsan bementem és megkérdeztem, van-e még abból, amit kiszelemtem. Nem volt, mert leakciózzták félárra és elkapkodták. Így jártam.
Közben lecsapott a vihar, ezért a legközelebbi helyek közül kellett választani. Így mentünk be a prágai Madame Tussauds múzeumba.
Meglepően jó volt és a bábuk olyan élethűek voltak, hogy néha nem mertük megfogni őket, hátha nem is bábuk.
Mindegyikkel lehetett fotózkodni, így lett a Dalai Lámával készült közös fotóm. Sosem gondolatm volna, hogy egyszer „találkozunk”. Persze George Clooney-val iszogatni egy bár teraszán is jó élmény volt. 😀
Elég sokáig voltunk bent és a tömeg egyre csak nőtt.
Amikor már úgy gondoltuk, hogy már tuti nem szakad az eső, kimentünk.
Nem kellett volna, mert még szakadt.
Mivel úgy látszott, hogy bizony szakadni fog még egy darabig, bementünk az előző prágai út során megismert (szomszédos) söröző-étterembe. Az utolsó szabad asztalhoz ültettek le minket. Éhesek nem voltunk, de rendeltünk egy levest és egy adag krumplit.
Minden jó volt 🙂
Jó sokáig ott ültünk, várva hogy elálljon az eső.
Ez a nem kicsi masina fogadja az étterembe betérő vendégeket:
Amikor elállt, elindultunk haza.
Egy kicsit pihentünk a szálláson, majd nekiindultunk.
Találtunk is egy egész épületet, ami a „szülők kedvence” lehet arrafelé mert a gyerekeket elég nehezen lehet onnan kihozni, ha már bementek.
Egy hatalmas épületet képzelj el, de az egész egy játékbolt.
MINDEN van ott amit már kitaláltak, talán az is ott van és megvehető, amit még nem.
Jót sétáltunk a városban, majd mivel megéheztünk, bementünk egy thai kifőzdébe. Jó választás volt és olcsó is ráadásul.
Az este hátralévő részét a Vencel téren töltöttük.
Nem is az este, hanem a nap hátralévő részét mert éjfél körül indultunk haza a múzeumtól.
Eleinte csak a naplementét néztük, aztán belemélyültünk a beszélgetésbe.
Aztán már másnap volt, de azt legközelebb mesélem el. A Prágai élméynbeszámoló második része hamarosan következik.
