Reptér fikázó sokadik rész

Én vagyok az a szerencsés szerencsétlen, akinek állandóan balszerencséje van a berlini reptérhez. Igen, ez megint egy repteret fikázó poszt lesz, de most más megközelítésből.
Ennek vannak előzményei is, azt itt olvashatod.
Szóval az van, hogy pár éve, a covid egyik középső hullámában megnyitott a nagy berlini reptér. Előtte bezárták azt a kettőt, ami működött és itt a működésnek a jobbik jelentését vedd elő. Működött!
Jó, igen, nem volt csicsás, a Schönefeld egy toldott-foldott valami volt mert már nagyon pici volt, de működött, ki tudta szolgálni azt a rengeteg embert, aki ide érkezik.
Forgalom: csak Budapestről mostanában 4-6 járat jön naponta.
Mellette ott volt Tegel, amit én nagyon utáltam de az is legalább működött, nem volt olyan lassú, mintha a reumás csigát csirizbe mártották volna és így kellene versenyt futnia egy gepárddal.
Nem megy, na. Van ez így.
Mostanában azzal idegel a reptér hogy dög lassú. A télen-nyáron 35 fokról már leszoktak a nagy energiaválság óta.
Nem, nem az van, hogy nincs összehasonlítási alapom és csak itt fordulok meg, nem erről van szó.
Ilyet, hogy 10 ember biztonsági átvizsgálása 45 perc legyen, csak itt tudnak produkálni. Jól olvastad. Máshol szeirntem 1 vagy 2 perc jut egy emberre, vagy annyi sem ha minden rendben van, márpedig itt minden rendben van, de mégis 45 perc átmenni az egész prcedúrán.
Részletezem:
1. Van több terminál, ami a hely méretéből adódóan épületen belül is sok perc séta. Oké, kell a mozgás.
Odaérsz és az esetek 99%-ában azt látod, hogy kígyózik a sor.
Azt a nagy kihívást már sikerült megoldani, hogy nincs elég személyzet mert lassan egy éve munkába álltak a török vendégmunkások a biztonsági ellenőrzésnél, de …
Basszus, agyamat eldobom!
Én nem hordok magamnál semmilyen piperecuccot, krémet, mittoménmit mert semmi ilyesmit nem használok, ha több napra megyünk, akkor meg inkább veszünk egy tubus fogkrémet ott, aztán kész. Egyetlen folyékony dolog van nálam: egy 100 ml-es kézfertőtlenítő, sok éve ugyanabban a tartóban. Szóval nem velem van a gáz.
Meg igazság szeirnt nem is a többi némettel mert mint tudjuk a német nagy utazó, a világ legnagyobb küldő országa. (Van a fogadó meg a küldő ország. A küldő az, ahonnan a turista érkezik, a fogadó meg az, ahova megérkezik. Tiszta sor.)
Szóval a német nagy utazó és Magyarországtól eltérően főleg az idősebb korosztály utazza magát hülyére, ráadásul évtizedek óta, tehát elvileg van tapasztalatuk.
De amikor odaérnek, akkor kiszáll az agyukból minden tudás és tapasztalat, átmennek debilbe és kedélyesen társalognak a biztonságis emberrel némi hihi és haha kíséretében, mintha az lenne a cél, hogy minél lassabban teljen az idő.
Először megkérdezi az ember, hogy milyen nyelven óhajt társalogni a következő percekben: angolul vagy németül? Oké, németül.
– Uram, van önnél folyadék?
– Nincs. (Bizt.ell. ember ráncolja a homlokát.)
– Derékszíj?
– Jaj, tényleg, elfelejtettem. Komótosan leveszi, legalább egy percig bújtatja ki a nadrágból, közben állunk és nézünk.
– Laptop, nagyobb divájsz?
– Igen, van nálam egy videomagnó (ez most nagyot megy a németeknél) majd szépen lassan előkotorja a bőröndje aljából és kiteszi a dobozba.
Oké. Gondolod te, hogy ennyi volt, de nem.
-Uram, legyen szíves vegye le a zakóját.
– Uram leveszi a zakóját, katonásan kockára hajtja, mintha jönne a századparancsnok ellenőrizni, majd óvatosan belehelyezi a dobozba. Oké. Ekkor felmerül, hogy ja, van nála egy neszeszer, ami tartalmaz egy csomó olyan dolgot, amiről nekem fogalmam sincs.
-Uram, a neszezsert is tegye külön mert azt is át kell vizsgálnunk.
uram beleteszi egy új tálcába vagy dobozba vagy mibe, mire bizt.ell. ember óvatosan kinyitja és belenéz.
Itt sem áll meg a dolog, mert Kínán kívül nem láttam olyat, hogy ennyire tüzetesen átvizsgálnák az emebrt, de itt… itt igen. Szóval kinyitja. Mondhatjuk, hogy „nó para” mert kesztyűben van a bizt.ell.ember, de ebben a fehér gumikesztíűben végignézegeti egyesével a kis neszeszert és el is olvassa, mi az.
Igen, minden tégelyt, minden üvegcsét egyesével elolvas és akkor is ha pici, megnézi, hogy 100 ml alatti-e.
Közben telnek a percek, a hosszú-hosszú percek.
Sóhajtasz egyet, közben azt látod, hogy a bizt.ell. ember igazából komikusnak képzeli magát, akit órabérre fizetnek és neki kuuuurvára nem célja, hogy a sor gyorsan menjen, hogy ne legyen emberenként 4-5 perc egy-egy átvizsgálás. Nem. Neki az a célja, hogy az ő munkaideje teljen, hogy gyarapodjanak azok a derék eurócskák a fizupapírján.
Emberünk közben elolvasta a regényt minden tárgyon a kis neszesszerben, te azt képzeled, hogy végre mehet előre az átvizsgáláshoz és innentől sima az út.
Nem.
Gyakorlott utazó vagyok és sajnos majdnem heti rendszerességgel repülök erre-arra, de itt Berlinben az esetek 5%-ában sikerül áthaladnom a detektoron motozás nélkül és hiába csak könyvek vannak nálam, szinte mindig sikerül a bombatesztet is kifognom.
Jó.
Motozás. Oké. Ha már a kezeik közé kerül az emebr, akkor alaposan megmotozzák, a cipőtalpat is mutatni kell, de ezzel is elmegy pár perc.
Majd jön, hogy szinte midenki csomagját félreteszik tüzetesebb átvizsgálásra.
Szóval ott vagy, már átvizsgáltak, így van időd figyelni, hogy „Manyika” a detektor mionitorja előtt hosszasan figyel minden csomagot, mindenre rázúmol, minden centit alaposan szemügyre vesz, és ez legalább 2-3 perc táskánként.
Szerencsére van egy pad a bizt.ell. végénél, oda le szoktam ülni mert minek ácsorogjak még 10-15 percet mire az én amúgy általában csak könyveket és a már említett 100 milis kézfertőtlenítőt tartalmazó táskám is fennakad az ellenőrzésen.
Mindig.
Oké, ez a már említett ezer éves, szakadt hátizsák és lehet, hogy pont ezért gyanús, de nem fogom lecserélni csak a berlini reptér ellenőrei kedvéért. Szóval ilyenkor jön az, hogy kinyitják a táskát, óvatosan beletúrnak, bedugják a kis pírcetlit, végigsimítják a belsejét vele, odasétálnak az elemzőgéphez, az meg zölden világít.
Mehetek.
Aztán jön a túra, mert mire a beszállókapudhoz sétálsz az 22 perc, meg hogy még mindig nem sikerült megnyitniuk a vendéglátóipari dolgoknak az európai falados rész körül. Meg … mutassanak már egy másik Burger Kinget, ami TÍZ órakor nyit egy repülőtéren.
Na, szóval ez van.
Agyam eldobom.

Köszönöm a ChatGTP-nek az illusztrációt. (Ilyen öreg még nem vagyok)