Rodosz szép és érdekes hely ezért ezredszerre is nagy kedvvel vágtunk neki a szigetnek. Elég zord volt az időjárás amikor megérkeztünk a szigetre. Kellemetlenül fújt a szél és mintha még csepegett is volna az eső pedig április vége volt már, de szerencsénkre ez hamar elmúlt.
Rodosz város ugyanolyan szép, mint amikor 30 éve először láttam. Azóta csak az változott, hogy több lett a turista, rengeteg lett az étterem és számtalan a szálloda, de a hangulat megmaradt.
A városnézést egy hop on hop off busszal indítottuk, szimplán azért mert dög lusták vagyunk és mert pont ott állt előttünk a megállóban a piros-sárga jármű. Felszálltunk. Amúgy nemzetközi viszonylatban ár-érték arányban messze elbukott ez a szolgáltatás mert 15 euró a kör, de az ember úgy őszintén, mint tud nézni egy ilyen pici városban? Oké, ott van a stadion, a templomrom meg a jó kilátás, de … olyan rengeteg dolog nincs itt. Ettől függetlenül jó volt körbemenni, bár néha kellemetlen volt a szél. De legalább újra láttam azt a helyet, ahol 30 éve babért szedtünk, meg ahova fáradságos munkával felgyalogoltunk és azt a helyet is láttam, ahol a régi szállásunkkal szemben lévő lakásban egy faszi az erkélyen maszturbált a lemenő nap fényében minden egyes nap.
Rodosz város szél felőli oldala nem túl meglepő módon szeles volt, mint a fene. A Mount Smith tetején csak úgy süvített, de a kilátás legalább csodás volt.
Az alattunk elterülő tenger színe is szép volt. Szerintem a köves tengerpartok (amit utálok) egyetlen előnye, hogy kellemes hangja van a parton a köveknek meg szép tiszta a víz. Vagy nem.
De van ilyen képem buszos verzióban is:
Rengeteget kutyagoltunk a városban és jártunk abban az étteremben (és cukrászdában) is ahol már az őskorban is sütit ettem és már akkor is finom volt minden. Sajnos most is kitűnő volt az áru, csak annyi változott, hogy már nem ehetem meg a fél hűtőpultot büntetlenül. Változunk.
Rodosz igazi látnivalója a vár. Jó nagy és van mit nézni.
Hogy őszinte legyek, jól eltévedtünk mert egy olyan kapun mentünk be, ahol nem kellett volna így a két várfal közé beszorult forró levegőben a tűző napon grilleződtünk, amíg megtaláltuk a bejáratot. De legalább szépeket láttunk.
Mennyire jól néz már ki ez a bástya? Főleg ezzel a kókadozó pálmafával. Oké, a turisták is kókadoztak mert ha jól láttam nem volt kiírva a bejáratban, hogy „ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel” pedig kiírhatták volna. Az a félóra nem volt kellemes és akkor még csak április volt, mi lesz itt júliusra meg augusztusra, amikor igaziból bekapcsolják a reaktort?
De nem fikázom tovább mert az egész ottlétünk alatt ez a vár volt a legérdekesebb meg itt volt a legkevesebb turista is. Valamit valamiért.
Amúgy pár éve azért nem akartunk Rodoszon lenni sokáig mert nyáron (számunkra) tényleg elviselhetetlen mennyiségű a turiszt itt, ezért is szerveztem inkább egy Rodosz – Tilos nyaralást helyette.
Az igazat megvallva, már most is sokan voltak. Itt szívesen kifejteném, hogy nem értem, mi a jó abban, hogy az ember nyáron egy ultra zsúfolt helyre megy „pihenni” de a rendszeres olvasó minden bizonnyal ismeri a véleményem.
Minek a tömegben heringkedni, ha tavasszal, ősszel vagy télen akár még a város is látszik, nemcsak a hömpölygő sokaság.
A roppant turistas óvárosi részek nagyon szépen meg vannak csinálva. A fenti téren a szökőkút olyan gyönyörű tiszta volt, hogy akár még a saját kertembe is betettem volna. Mondjuk hülyén mutatna, de a kéksége tetszett.
A fönti képen a Macakosz Kitekattusz vizet lefetyel mert megtanult alkalmazkodni a körülményekhez.
Meglepően szép cicák voltak most a szigeten, olyan is volt, aminek hatalmas bundája volt, legalább 5 centi hosszú szőrrel, ami valószínűleg nem lehet túl kellemes ha igazán befűtenek odafönt, de nem válogathatott, amikor a szőrt osztották.
Összefoglalva Rodosz jó hely még mindig, jó lenne majd egyszer visszamenni turistamentes időszakban is. Hátha van még olyan.
Már lövésem sincs, hol fotóztam ezt, pedig milyen szép ez a régi várfal!
Tavasszal annyira szép Görögország! Minden tele van virággal, semmi szárazság és kiégett növényzet. Jó ilyenkor itt bóklászni!
A tenger mindig szép, a napkeltével kombinálva meg pláne!
Rodosz történelme sem egysoros, így ilyen szép épületeket láthat az ember. Jobbra pedig egy mecset van, minarettel mellette.
Ezek az épületek sem tegnap épültek. Kő volt dögivel, így abból építkeztek. Ésszerű lenne máshol is ilyen masszív épületeket felhúzni, amik több száz évig is állnak.
Ez egy sztifádó, amit helyi recept szerint (amúgy nem csak helyi) szegfűszeggel és fahéjjal fűszereztek. Azzal is. Isteni volt!
Búcsúzóul egy csomó virág. Mert Rodosz szép!
