Jó későn indultunk el ezen a napon, már majdnem sötétedett, amikor Rouen-be értünk. Egy jó kedélyű középkorú nőt kaptunk idegenvezetőnek, aki először szerette volna megtölteni a fejünket a francia történelem viharos évszázadinak minden apró történésével, viszont ezt az én agyam annyira nem akarta befogadni, hogy szerintem két perc után mással voltam elfoglalva. Sokkal jobban érdekelt volna a művészet vagy a gasztronómia vagy bármi. Persze amikor a 300 vagy akár 400 éves házakról kezdett mesélni, akkor meg már csüngtem a szavain mert az tényleg érdekes volt. Rouen első látásra egy unalmas városnak tűnik, de ha az ember átküzdi magát a háború után épült panelházak rengetegén, megérkezik egy olyan városrészbe, ahol minden háznak története van, ráadásul -nyilván túlzás, de- minden sarkon van egy gótikus templom, amiket meg különösen szeretek. Aztán ott van Rouen óvárosában az a sok régiségkereskedés és lakberendezési bolt. Érdekes város Rouen!
Mivel az idegenvezetővel az alábbi dalt énekeltük (mármint ő meg én) hallgasd meg te is míg olvasol:
A városnézés Rouen-ban
Rouen a Szajna partján fekszik és a fenti látképet figyelembe véve tényleg nem ígér sokat a város. Na de aztán…
Kettőt fordultunk és már ennél a templomnál álltunk. Lesz itt mit nézni, gondoltam.
Innentől az idegenvezetőnkből csak dőltek az érdekes történetek, és hirtelen sajnáltam, hogy nem egy hétre jöttünk mert szerintem tudott volna még mesélni ezt-azt a városról.
Rouen igen változatos képet mutat, például ez a fenti sarokház akár Budapesten, a Duna partján is állhatna, hangulatában és stílusában is illene oda. Aztán nem. Ez Rouen.
Ez volt az első ház, ami előtt hosszabb időre megálltunk és felvilágosítódtunk a sötét középkor egy számomra új jelentéséről. Ezek a házak 3-400 évesek és hogy spóroljanak az adóval, úgy épültek, hogy a felső szintek mindig fél méterrel beljebb, az utca felé épültek. Ráadásul akkoriban az utcák sem voltak túl szélesek, talán két méteresek lehettek így viszont valóban sötét volt a városban még nappal is és ez a sötétség viszont kedvezett a bűnözésnek, büdös volt és sötét. Arra is kitért az idegenvezetőnk, hogy akkoriban (nyilván) nem volt még vízöblítéses WC ezekben a házakban és a bili vagy az éjjeli tartalmát simán kizúdították az utcára. Nem lehetett akkoriban kellemes hely ez a város. Aztán jött a király és betiltotta az ilyen fajta építkezést.
Pugliában (Olaszországban) is adóelkerülés miatt alakultak ki az arrafelé oly népszerű trullók. Úgy látszik a spórolás fokozta a népek kreativitását Európa délebbi régióiban is.
Bennem még felmerült a kérdés, hogy az innen nem annyira távoli Portugáliában, például Aveiróban vajon nem a franciákat akarták-e utánozni a házak csíkozásával?
Rouen az a város, ahol jó lenne egyszer több időt eltölteni. Bár, melyik francia városban nem lett volna jó még időzni egy kicsit?
Azt bírom a franciákban, hogy nagyon jó a stílusuk. Például a fenti képen látható kiülős rész bárhol lehetne a világban, de mégis van benne valami nagyon francia.
Még a lepukkantságában is szép ezt város. Jó, igen, tudom, Budapest örülne, ha csak ennyire lenne lepukkant. Amúgy ezt a várost is szétbombázták mert igen közel van a normandiai partraszállás színhelyéhez (legközelebb azt fogom megnézni Franciaországban).
És milyenek ezek a déli népek… Pont olyanok, mint az északiak. Nem érdekli őket, hogy hideg van, 1 fok, kint ülnek és söröznek, pont mint nyáron. Persze a fenti épület karácsonyi és virágos díszei is igen jól néznek ki, kifejezetten hangulatos és franciás.
Mivel december közepén jártam itt, minden szépen fel volt díszítve karácsonyi díszekkel. Szép ez a város. A karácsonyi vásárban rengetegen voltak, így oda be se mentem, pedig így utólag biztos érdekes lehetett, de majd legközelebb.
