2021 szeptemberében az a nagy szerencse ért minket, hogy újra elmehettünk nyaralni.
Vagyis nem újra, mert ami az év eddigi szakaszában volt, az nem nyaralás volt, szimplán csak máshol levés. Most nem önszántunkból mentünk, mert ha önszántunkból mentünk volna, jobban előkészítjük az utat és minden bizonnyal sokkal távolabbra mentünk volna, de gyorsan kellett valamit kitalálni és ez volt a legkézenfekvőbb megoldás. Szóval elmentünk nyaralni, úgy, ahogy azt „kell.” Milyen volt a Santorini – Ios – Míkonosz nyaralás? Jó!
Santorinin júniusban voltam utoljára, azóta csak annyi történt hogy jóval több a turista, most szeptember elején már zavaróan sokan voltak (számomra zavaróan sokan) és a szállások árai nem igazán lefelé indultak el, inkább nyílegyenesen fölfelé. Háromszor annyiba került tök ugyanaz, mint két hónappal ezelőtt. De ez van. Valamiből nekik is meg kell élniük, nem sajnálom tőlük.
Santorinin autót béreltünk, bejártunk egy csomó helyet, aztán elhúztuk a csíkot a csodás szomszéd szigetre, aminek Ios a neve. Ez számomra új sziget, még sosem voltam itt, mindig csak hajóról láttam a hegyeit, meg persze azt is tudtam, hogy jók a strandjai, sárga homokos a tengerpartja általában. Meg volt, ahol fehér homokos volt 🙂
Ioson sokat autóztuk mert olyan helyen laktunk, ahol nem volt semmi. A semmit úgy értsd, ahogy mondom. Persze pont ezért választottuk, és azt kaptuk, amit vártunk.
Ioson egy hetet voltunk, utána húztuk el a csíkot Míkonoszra, ami nem volt ismeretlen számunkra mert már vagy tíz éve járunk ott egyszer, akkor is kényszerből. Nem mondom, hogy Míkonosz a kedvencem lett, valahogy nem nekem való a sziget ezekkel a szűk utcácskákkal, a rengeteg (borzasztóan sok) turistával és a rettenet magas árakkal.
Konkrétan NÉGYSZER többe kerül ott vacsorázni, mint Berlinben. És nem mondhatjuk, hogy azért mert annyira magas lenne a minőség. Szimplán túlárazott az egész sziget. A szállások is, az éttermekről meg ne is beszéljünk.
Santorini és Ios között egy lassú hajóval mentünk, míg Ios és Míkonosz között pedig egy katamaránnál, ami igaz hogy gyors, de zárt és marha drága. Nem az ára a lényeg, hanem az, hogy utálok zárt hajóban utazni. Nyilván más egy óceánjáró hajó mert annak „érdekes módon” meg tudom bocsátani, hogy zárt, de ezek a katamaránok nem az én világom.
Mielőtt Santorinire utaztunk volna, Magyarországon töltöttünk néhány napot, megnéztünk több ingatlant is, de egyikkel sem estünk szerelembe, nem döntöttünk úgy, hogy megvennénk. Viszont pont a kiszemelt nagy kedvenceket, az álomházakat nem tudtuk megnézni mert nem sikerült kontaktálódni a tulajokkal. Ez van. Lehet, hogy nem is akarják igazán eladni. Ő bajuk.
