Felhívom a figyelmet arra, hogy az alábbiak nem minden vidékre vonatkoznak, csak arra a környezetre, ahol mi két éve vettünk egy házat. Itt tapasztalok ilyen furcsaságokat, de ez határozottan nem jelenti azt, hogy minden vidéki az alábbiak szerint bánik az állataival. Szerencsére nem így van.
Az elmúlt 50 évben szinte folyamatosan voltak állataim: kutyák, macskák, gyakran mindkettő egyszerre, és végignéztem, ahogy az állatok sorsa fokozatosan javult, ahogyan az embereké is. Lehet mondani, hogy „rosszabbul élünk, mint…”, de ha 50 évvel ezelőtthöz viszonyítunk, akkor már királyi életünk van, bármilyen szemszögből is nézzük. Persze ez nem mindenkire igaz, mert bátran kijelenthetem, hogy az ország több régiójában akkor jobban éltek, amikor még hittek abban, hogy a vas és acél országa leszünk, és sok faluban bányát nyitottak. Akkoriban rengeteg ember költözött ezekbe a falvakba, felhúzták a csicsás házakat, természetesen minél nagyobbat, hogy a szomszéd is jól lássa, hogy nekik aztán telik.
Aztán kiderült, hogy mégsem leszünk a vas és acél országa, a bányák veszteséget termeltek, így be is zárták őket. A falvakban gyakorlatilag megszűntek a munkalehetőségek, és megkezdődött az elnéptelenedés, ami nagy általánosságban még ma is tart. Azok maradtak, akik már nyugdíjasok, vagy akik nem éreztek magukban elég ambíciót ahhoz, hogy egy városban is megállják a helyüket. És sok ilyen ember van.
Az állatokat pedig „szeretik”. Az idézőjel itt különösen fontos. Az állat ugyanis csak egy állat, és nem azért van, hogy simogassák vagy kényeztessék, hanem azért, hogy a következő feladatokat ellássa:
- Macska: az az állat, amelyik megfogja az egeret és a kisebb rovarokat. Pont.
- Kutya: az az állat, amelyik ugat a kerítésnél, ha valaki be akar jönni. Szinte az összeset láncon tartják.
- Disznó: az az állat, amely megeszi a maradékot, és végül őt is megeszik. Hasznos állat.
Ha a családnak nincs lehetősége disznót tartani, mert nincs annyi pénze, hogy etesse, akkor kutyát tartanak, szigorúan láncon, és a kutyára hárul az a feladat, hogy megegye a maradékot. Érdekes módon a maradékba az általam ismert családoknál a krumpli héja, a cseresznye magja, a dinnye héja és hasonlók is beletartoznak. „Valaminek azt is meg kell ennie.”
Hozzáteszem, hogy a család egyetlen dolgozó tagja napszámból él, már amikor van munka, megfelelő a hőmérséklet (nincs túl meleg, sem túl hideg, nem esik az eső, és nem fúj nagyon a szél), és nincs jobb dolga, vagyis nem hívta el egy barátja mondjuk vasazni. Csak akkor megy el dolgozni. Így aztán gyakran előfordul, hogy nincs pénzük, és itt nem arról a fajta „nincs pénz”-ről beszélünk, amit te ismersz, hanem amikor konkrétan kenyérre sincs, semmire sincs, mert nulla pénzük van.
„Nem fogok a kutyának húst adni, ha nekem sem telik rá.”
És ez teljesen érthető.
A rémisztő és kegyetlen az, amikor beszereznek egy kiscicát, egy még botladozó, éppen csak önállóan életképes méretűt, és arra sincs pénzük, hogy etessék. Mennyit ehet egy ekkora macska? Kvázi semennyit. És azt mondják, nem akarják elkényeztetni, mert akkor nem fogja megenni a kenyeret meg a maradékot. Nem akarok beleszólni a család életébe, értem én, hogy a „nincs pénz” azt jelenti, hogy valóban nincs pénzük, egy olyan szegénységben élnek, amit szerencsére én soha nem tapasztaltam meg, és remélem, nem is fogok.
Abban bízom, hogy a macska önálló lényként megtanul gondoskodni magáról, esetleg jó messzire elvándorol, és keres magának egy új gazdát, aki biztosít neki egy jobb életet.
