A nap nem telt egyszerűen és pihentetőnek sem volt mondható, de végül eljutottunk Siracusa csodás hangulatú óvárosába. De nem ilyen egyszerű volt ez -ahogy azt sejthetitek.
A terv az volt, hogy „természetesen” megnézem a napkeltét, megreggelizünk és a vonattal elmegyünk Messinába, majd onnan át az olasz csizma orrának a sarkába, majd vissza. A hajóvonattal akartunk menni, de …
Napkelte
Több rövid videót is készítettem róla, amiről vagy amiből lett ez a majdnem 60 perces videó, amiben a hullámzás hangja a lényeg. Nekem mindig az 🙂
Az érdekes a videóban a napkeltét eltakaró alig észrevehető füst. Ez a füst az éppen akkor kitörő La palmai vulkánból származott. Először én is csak néztem, hogy mi ez, aztán kapcsoltam, hogy olvastam is valamelyik ország újságjában a füst jelenségéről. Mindenesetre emlékezetes volt és szép, akkor is, ha …
A reggeli
A reggeli a legújabb olasz szabályozás szerint történt a Hotel Sylesiában is, bár meg kell hagyni, remek volt, de nem sima svédasztalos volt, hanem kérni kellett, de adtak, amennyit akartunk. Jó volt és minden volt, ez a lényeg. Reggeli után összepakoltuk a motyónkat és fájó szívvel elbúcsúztunk a szobánktól (ismét mert 7 éve már egyszer laktunk itt, azért is választottuk újra ezt mert akkor nagyon bejött. Most is.)
A tengerpart Letojanniban
Letojanni Taormina mellett van, ha belenéztél a fenti videóba akkor láthattad is a szépséges Taormina és la Isola Bella körvonalait.
Szeptember végén még álltak a napernyők, napágyak, minden rendesen üzelemt, még a tengerparti árusok is járkáltak ezt-azt árulva. Még a „kínai” masszőr is ott ajánlgatta szolgáltatásait.
A víz itt melegebb volt, mint a délebbre fekvő néhány nap múlva meglátogatott Fontana Bianche nevű parton, bár itt -szeirntem- nem olyan jó a part mert köves, azt meg nem szeretem.
A vonat Messinába
Amikor ott jártunk, az olasz államvasutak (Trenitalia) az ülőhelyek 80%-át engedte csak eladni, hogy megelőzzék a zsúfoltságot, így csak a 12 után induló vonatra jutott jegy.
Igen meleg volt aznap, ráadásul nem tudtuk, hogy is lesz ez a vonat-hajó dolog, csak sejtéseink voltak, így Letojanni tengerpartján beszereztünk két igen finom őszibarackot és az állomáson elfogyasztottuk. Nehogy elhalálozzunk éhen.
A vonat tiszta volt, pontos és kifogástalan. Messináig csak kapkodtam a fejem a sok alagút és a gyönyörű kilátás miatt.
A Trenitalia tájékoztatása szerint nekünk a Messina Centrale pályaudvarról a Messina Marittimára kellett átmenni, ami 2-300 méter elvileg, de amikor odarétünk és sasoltam a hajót, amibe bementek a vonatok felmerült bennem, hogy ez biza’ nem olyan vonat, mint a miénk, de nem adtam fel a reménykedést.
Aztán megkérdeztünk több embert és végül kiderült a dolog: nem a hajóvonattal hanem egy sima gyorshajóval mentünk át az olasz csizma orrába. Hát, nem így terveztem, de így sikerült.
A titok ahhoz, hogy a vonathajóval mehess az, hogy a Catania Centrale állomásról mondjuk Milano Centrale állomásra közlekedő gyorsvonatra kell jegyet venni és akkor azzal visznek. Persze ez az út majdnem 1300 kilométer és időben sem 30 perc, így kell szánni rá mondjuk legalább 7 órát meg egy csomó pénzt mert akárhogy is nézzük, repül olcsóbb, mint vonatozni. Úgy négyszer többe kerül vonatozni.
Most legalább tudjuk. Legközelebb okosabbak leszünk.
A fenti képen az olasz csizma orrából nézve látjuk Szicíliát a hajó nyitott ajtaján keresztül. 🙂
Messinában ebédeltünk, egy elég érdekes helyen. Egy hentesnél ültünk le kajálni. Tök jó volt a kaja és érdekes volt mert míg Magyarországon a hentesnél kajálás kizárólag talponállós verzióban működik és húsból készült fogásokat árul, itt volt egy csomó zöldséges étel is, arról meg nem is beszélve, hogy terített asztal várt, mintha egy étteremben lennénk.
Mivel aznap is rohadtul meleg volt, jólesett ücsörögni ott és inkább ott ültünk, mint a kompra várva a napon állva. Nyilván. Amúgy ez a hely a pályaudvar és a kikötő között van az egyik sarkon.
Villa S. Giovanni
Ez egy porfészek. Szerintem. Ha valaki talál benne valami szépet, hát bocsi. Villa San Giovanni már a csizma orrában van, Calabria tartományban.
Arra jó volt ez az út, hogy hajóztunk egy kicsit most is. Arra meg sosem sajnálom az időt. 🙂
Irány Siracusa!
Visszafelé ugyanígy közlekedtünk: Villa S. Giovanniból hajóval Messinába, onnan meg egyenesen Siracusába mentünk vonattal.
A vonat megint nagyon modern, tiszta és pontos volt, de olyannyira pontos, hogy még vagy 10 perccel korábban érkeztünk meg a szépséges Siracusa város pályaudvarára. Ez egy fontos dolog lesz néhány nap múlva, csak akkor még nem vettük komolyan.
Ha te ezt az élménybeszámolót olvasod, akkor felhívom a figyelmedet arra, hogy legyél ott ELŐBB az állomáson mert ha nem vagy ott -esetünkben 20 perccel a kiírt indulási idő előtt-, akkor lemaradsz. De majd néhány nappal később ezt tapasztaljuk is. (Élménybeszámoló erről itt van.)
Siracusa, micsoda hangulat!
Kellemes meleg fogadott a városban, ami nem is csoda, mert este 8-kor volt vagy 25 fok, az emberek kint sétálgattak az utcákon, ültek a kávézók és bárok előtt. Remek volt a hangulat.
Aztán másnap visszaemlékeztem, hogy csak 3 héttel az érkezősünk előtt pont Siracusa belvárosában mérték a 48.8 fokot. Ez az európai melegrekord eddig. Sajnos csak eddig. Szóval még este is meleg volt és a következő napokban sem lett sokkal hidegebb, de ezt majd később.
A szállásunkat a vonaton foglaltuk és kiderült róla, hogy pont az Apollo templomtól van pár méterre egy kellemes udvarra néző érdekes lakásban.
Amikor odaértünk, a tulaj már várt minket, beengedett, elmlndott minden fontosat, majd mivel megtetszett a város és fáradtak voltunk, a következő napot meg „pihenőnapnak” szántuk, így összesen két éjszakára foglaltuk le akkor és ott.
(A szomszédban egy cuki boxer kutyamutya lakott.)
Így érkeztünk meg Siracusa szépséges szigetére, Ortigiára, ahol még néhány napot eltöltünk majd, de ekkor még nem tudtuk, hogy szerelembe esünk vele. Na, de erről később mesélek.
