A Britzer Garten az egyik biztos pont az életünkben. Mióta felfedeztük, rendszeresen megyünk, akár hetente többször is de tény, hogy leginkább nyáron szoktunk itt eltölteni egy-egy napot.
Nyáron egész más arcát mutatja a park, szép zöld a fű, a halak vidáman úszkálnak a tavakban és valahol valami egész biztosan virágzik.
Ha nagyon meleg van, a patakban lehet egy sétát tenni (direkt erre a célra építettek pár éve egy szakaszt) és valamelyik hatalmas fa árnyékában sokkal kellemesebb az idő is. Ilyenkor sokan vannak kint, minden pad és napágy foglalt, de rengetegen visznek magukkal plédet.
Nyáron elég esélytelen, hogy az ember talál szabad asztalt valamelyik étteremben, persze éhen nem halunk mert a beülős helyek közül valamelyiknél egész biztosan van szabad asztal. A tó partján lévő Kalenderplatz-on lévő olasz étterem az egyik tuti befutónk, a másik a kisebb, de sokkal finomabb kajákat kínáló szintén kiülős hely az árnyas fák alatt, ahol gyümölcsrizst szoktunk enni vagy egy reggelit, ha épp reggeli időben járunk ott.
Télen is szoktunk menni, de olyan még nem volt, hogy akkor mentünk volna, amikor havas a táj és erre én nagyon kíváncsi voltam csak sosem esett akkora hó (amikor itthon voltunk) hogy érdemes lett volna kimenni.
De most! Most valami brutális hidegfront van épp, kis hófúvással tarkítva.
Persze nem a hófúvásban mentünk ki a parkba, hanem még pár napja, amikor normális volt az idő de hó is volt.
Nyilván nem meglepő, hogy ilyenkor kevesebben vannak a parkban és a pandémia miatt csak a talponálló hot dogos volt nyitva a tó partján, de mi vittünk magunkkal forró teát termoszban meg egy szigetelős plédet, hogy le tudjunk ülni.
Sokra nem mentünk velük mert mire kiértünk, addigra elég kellemetlenül fújt a szél és a befagyott tó partján ücsörögni nem volt olyan kellemes néhány perc után.
Viszont láttam a tavat befagyva és a hófödte dombokat mögötte. 🙂
A téli séta így nem tartott sokáig.
