Tenerife is megér egy mesét. 🙂
Megint fél 5-kor ébredtem, vagyis előtte egy picivel.
Nem tétováztam sokat, felkeltem, felöltöztem, fogtam a batyumat és mentem a 14. emeletre írni. Reggel a legjobb írogatni egy hajón, amikor még teljesen üres minden 🙂
Néhány ember szokott csak dolgozni ilyenkor: a medencetakarítók készítik elő a medencéket és a fedélzetet is ilyenkorra szokták kitakarítani.
Először frászt kaptam, amikor a belső, fedett medencénél ültem hajnalban és hirtelen a semmiből megjelent 2 ázsiai munkaruhában. Tudtam, hogy nincs ajtó arrafelé, így nem tudtam mire vélni a megjelenésüket. Aztán, amikor a sokadik reggelen fordult elő ugyanez, akkor rájöttem, hogy a Nutellás pult mögött a földön ülve szoktak pihenni reggel 5 előtt 🙂
Mit írok reggelente?
Könyvet és élménybeszámolót. Mert a legértelmesebben úgy tudom “elütni” az időt, ha írok. 🙂
A reggeli a szokásos volt a hajón, azzal a kis extrával, hogy ma lazackrém is volt. Biztos maradt egy kis lazac tegnapról, vagy ki tudja. Sokat nem mertem belőle enni mert szerintem valami sajtkémmel vagy vajkrémmel készül és attól meg én készülök ki 😀
Reggeli után visszamentünk a kabinba, összepakoltuk a városnézéshez szükséges cuttot (kb. semmi nem kell hozzá) és elindultunk kifelé a hajóból.
Ma reggel ez nem ment olyan simán és gördülékenyen mert nagyon sokan akartak kimenni a hajóból, így jókora sor alakult ki, pedig csak annyi volt, hogy mindenkinek beszkennelték a kártyáját. A fennakadást az okozta, hogy egy ember “beszkennelése” és lecsekkolása körülbelül 20 másodpercig tartott, plusz az, hogy odamegyünk egyesével, majd távozunk. Ettől több száz ember torlódott fel.
(Azért szkennelik be a kártyát, hogy nyilván legyünk tartva, mint kimenő utas, hogy ha nincs meg a bejövő létszám, akkor tudják, hogy ki hiányzik név szerint és kabinszám szerint. Induláskor keresni is szokták a hiányzó utasokat.)
Santa Cruz de Tenerife nagyon szép város.
Maga Tenerife is szép, de ez a város különösen szépre sikeresett.
Nagyon tetszett, hogy zöld, vulkanikus eredetű hegyek szolgáltak háttérül, de az egyenesen lenyűgözött, hogy micsoda növényzet borítja az utcáit és parkjait.
Mivel semminemű tervünk nem volt arra, hogy mit is fogunk csinálni vagy megnézni, rábíztuk magunkat a sorsra.
A Plaza de Espanan sétáltunk, körbejártuk a teljesen tengerpartnak kinéző szökőkutat, megcsodáltuk a kaktuszokat, a színes virágokat és a hatalmas fákat, amikről először azt hittem, hogy az én féltve dédelgetett fikusz benjáminám nagyra nőtt rokonai, de aztán kiderült, hogy nem erről van szó, hanem egy indiából származó babérfával van tele a város. Állítólag 2300 darab van belőlük.
Nagyon tetszett a város!
Aztán megláttuk a kisvonatot. Én pedig szeretem a városnéző kisvonatokat.
Úgy volt megoldva a dolog, hogy volt egy buszos és egy kisvonatos városnézés egy csomagban, hop-on, hop-off jelleggel, 24 órás szolgáltatással, de ezt végül csak annyira vettük igénybe, hogy mindkettővel tettünk egy-egy kört.
A kisvonattal körülbelül 45 perc volt a városnézés, amiből az volt a tanulság, hogy tényleg szép ez a város.
Santa Cruz de Tenerife modern negyede is nagyon tetszett, olyannyira, hogy ha esetleg úgy hozná a sors, akkor szívesen eltöltenénk itt pár hónapot.
Nem tudtam, hogy a kedvenc építészem egyik kiemelkedő alkotását itt láthatom, szóval csak pislogtam, amikor megláttam Calatrava művét. 🙂
Tehát Tenerife csatlakozott az Azori-szigetekhez olyan szempontból, hogy majd ha a sors úgy hozza, akkor itt is eltöltünk pár hónapot. Persze csak szerelmem, Olaszország után.
Mondjuk, ha tudjuk, hogy egyrészt közel vannak egymáshoz (Madeira közelebb van, vagyis a kettő között) és mindkét (mindhárom) szigetcsoport vulkanikus, zöld, akkor nem csoda, hogy az jött ki, hogy tetszik nekünk.
Azt viszont nem tudom, hogy Tenerifén vannak-e termálfürdők. Elvileg, mivel vulkanikus, vannak vagy lehetnek. De ezt majd kiderítem, ha szükséges lesz.
Lényeg az, hogy pár hónapra lakhelyül is kipróbáljuk majd a jövőben.
A két körbemászlákás között elindultunk boltot keresni mert szükségünk volt egy kis zsepire meg vízre, de ahogy mentünk az egyik forgalmasabb utcán, egy 100 Montaditos-ba “botlottunk”.
Előszor csak egy Ladrón de Manzamast akartam inni, de aztán végül egy tinto de veranot is kértünk, meg ha már homár… rendeltünk egy reggelit is.
A spanyol reggeli, vagyis ez a fajtája és nem a churros amit a múltkor ettünk egyre népszerűbb. Eleinte csak az ország déli részein ették, de már elterjedt midenfelé, olyannyira, hogy a “spanyol reggelit” szeretnék világörökséggé tennni.
Miből áll ez a reggeli?
Pirítósból, de nem az általunk ismert kenyérből, hanem egy hosszúkás zsömle (féle) dolgot megpirítanak az egyik oldalán, azt bőségesen meglocsolják jófajta olívaolajjal és tesznek rá paradicsompürét, a másik felére meg spanyol sonkát tesznek.
Hozzá szoktak inni frissen facsart narancslevet és tejeskávét.
Így reggeliznek ezek a spanyolok 🙂
A buszos városnézés szörnyű volt.
A sofőr elfelejtette, hogy azért van ott, hogy a turistáknak megmutogassa a várost. Rohant. A többnyelven szóló ismertetőszöveget állandóan ugráltatnia kellett mert nem tudta végigmondani a gép a szöveget, annyira nem volt idő rá.
Az amúgy érdekes és szép piac mellett úgy sohantunk el, hogy csak a szemfülesek vették észre.
Szóval ez nem jött be.
Szerettem volna bemenni a pálmás kertbe, de végül nem tettük meg mert semmiképp sem akartuk lekésni a hajót.
De majd visszajövünk és bemegyünk 🙂
A buszos városnézés után becserkésztük a boltot, vettünk vizet, egy bonbonmeggy utánzatot, ami nem volt jó, és egy adag képeslapot is bélyeggel.
Újra keresztülmentünk azon a gyönyörű parkon, és elindultunk a hajó felé.
A hajó bejáratánál dugó volt, valamiért tök lassan dolgoznak a ki és beengedő emberek.
Mivel nem volt még itt mindenki, ezért gyorsan megebédeltünk és felhívtuk a családot, hogy tudatosítsuk mindenkiben, hogy egy jópár napra eltűnünk.
A hajó indulása után röviddel bementünk a kabinunkba, ahol én elaludtam körülbelül 5 óra körül, aminek az lett az eredménye, hogy már éjfélkor kukorékoltam, ráadásul nem tudtam, pontosan hány óra van.
Magyar idő szerint, kanári idő szerint, vagy ki tudja milyen idő szerint voltunk. A tévében a hajóinfó oldalán már barbadosi időszámítás volt, az meg 5 órával van később.
Ehhez képest az óceán szélén (ötöd út) voltunk, és az időzónák határai nem jelennek meg egy nagy széles csíkként a tengeren. Szóval passz.
Majd kiderül, ha odaérünk. 🙂
