Tioman sziget, harmadik nap
Reggel korán keltünk, mert a fél csapatnak dolga volt.
Mentek sznorkeltúrára a korallszigetre, ami reggel 9:30-kor indult (volna).
Elmentünk reggelizni, de a “hatalmas választékból” alig tudtunk választani, szerintem centire ugyanazt ettük, mint tegnap.
Ma sem fogunk éhen halni azt hiszem, de egyre inkább hiányzik egy rendes reggeli.
De majd Bangkokban…
Az viszont pozitív, hogy a sajtos bundáskenyér mézzel verzió már nem akasztja ki annyira az ízlelőbimbókat, én úgy vagyok vele, hogy ez is csak egy táplákék, ez van, ha megeszem nem halok éhen.
Reggeli után elkisértük a társaságot a találkozóhelyre, ahol eleve legalább negyed órával később indult a program, majd közölték velük, hogy másik hajó kell és várjanak egy kicsit.
Ez másfél órát jelentett a valóságban.
Gyerek morcos volt, remélem nem harapta le senki fejét reggel.
D-val enyhe tökölés után elindultunk a Monkey öbölbe.
Aham… rájöttünk 1 perc után, hogy ez mégsem olyan könnyű buli, így visszafordultunk vízért és befújtuk magunkat rovarűző bűzsprével, hátha segít.
Második nekifutásra az elvileg 10 perces (!) utat sikerült 45 perc alatt megtenni, de igazság az, hogy nem jutottunk el a majmos öbölig, mert feladtuk.
Iszonyatos meleg volt, de nem ez jelentette a nehézséget hanem a rettenetes pára.
Mondjuk mi legyen egy esőerdőben? 😀
Annyira izzadtunk, hogy körülbelül 2 perccel az indulás után már csurom víz volt a fölsőm és egy kicsit jobban izzadtam, mint a szaunában. Nagyon durva volt!
Az út sem volt egy körömcipős terep, mert út az biza’ nem volt, annyira nem, hogy egy „időszámításunk előtt ezerben” felállított elektromos vezetéket kellett követni, de ezt se úgy képzeld el, hogy póznákon haladt, szépen kiépített környékkel, neeeeem. 😀
Egyetlen póznát láttunk, mindenhol máshol csak a dzsungel, hatalmas fákkal, érdekes növényekkel és állatokkal, a vezeték meg a nagyobb fákra volt felerősítve.
Elmesélném, hogy mit láttam, de fogalmam sincs milyen állat volt. Fekete-sárga kígyószerű izé kalapács fejjel, keresztben a testén. Láttunk gyerek óriásgyíkot is, az kb. 30 centi hosszú volt.
Előző nap este láttunk a helyi patakban egy kétméteres (!) példányt. Nem szeretnék vele talizni, köszi.
Szóval a dzsungel az pokoli.
Nehéz volt még a hatalmas sziklákon föl meg lecsúszni és mászni, megpróbálni nem leesni róluk, miközben haladtunk.
Aztán elkezdett lefelé menni az “út”, ami tök jó jel volt. Nem sokkal utána kiértünk a szomszéd faluba, ami egy érdekes hely.
Csak hajóval lehet megközelíteni – meg a dzsungelen át, de nem úton, hanem ezen az ösvényen, ahol mi is haladtunk – viszont van ott minden, ami kell. Étterem rendes kajával, szép homokos part, sziklák, egyszóval minden, nagyon szép hely!
Nem kellett sokat noszogatni minket, hogy bemenjünk a tengerbe, ahol legalább fél órán át hültünk. 🙂 Kellett ez! Száradás után – ne gondold, hogy itt bármi megszárad… a ruhák megszáradnak egy kicsit, de mindig nyirkosak maradnak- D. Becserkészte a kajáldát, amiről kiderült, hogy van mindene, így be is ültünk. És micsoda meglepetés!
Jó volt a kaja és nem volt drága, ráadásul még a mennyiséggel sem voltak gondok, szóval teljesen meglepő. Rögtön elkezdtünk azon gondolkozni, hogyan lehetne megközelíteni a helyet nem a dzsungelen át – az túl nagy macera lenne – így arra jutottunk, hogy talán úszva.
Mit ettünk? D. Nasi gorenget – nem tudja megunni – én meg gyömbéres csirkét, ami elég merész vállalkozás volt tőlem elsőre, lévén, hogy itt minden nagyon egyszerű, de kifejezetten jó volt a kaja!
Miért mondom, hogy egyszerű a kaja? A jeges tea itt így készül: teafilter, víz (szigorúan miden ízesítés nélkül) és jég. Citromos tea: Citrom teával. (cukor nincs benne) Sajtos rántotta: rántotta 2 tojásból, rajta a tetején egy darab lapkasajt. Szóval nincs túlspirázva semmi.
Hamizás után heverésztünk, dagonyáztunk, majd elindultunk egy-két óra múlva.
Bámulatos tehetséggel keltünk át a dzsungelen, mert visszafelé csak 10 perc volt az út, de valószínűleg hajtott minket, hogy tudtuk, hogy a másik oldalon vár minket a tenger 🙂
Így is lett. Megérkeztünk, lezuhanyoztunk, majd riadtan tapasztaltam, hogy még midig dől belőlem a víz, pedig a kunyhónkban nincs csak hideg dzsungelvíz, így lementünk a partra és kis naívan megpróbáltunk átúszni a szomszéd faluba, ahol egy órája voltunk. Hát, nem jött össze, mert feladtuk, pedig csak 200 méter hiányzott. A víz itt is csodálatosan kék volt, vagy zöld, kinek melyik és nagyon tiszta. Miután feladtuk az átúszást, még hűsöltünk a tengerben egy fél órát, majd feljöttünk a kunyhóba. A többiek is megérkeztek hamarosan, az ő kalandjaikból külön poszt készül.
