Levágattam a hajam és végre maradtam az eredeti színemnél. Nem volt egyszerű a döntés, de meghoztam.
Merthogy idestova 30 éve őszülök, ezzel szemben az öregedéshez kapcsolódóan egyéb testi tüneteim nincsenek, nincsenek ráncaim sem, pedig közelebb vagyok az 50-hez, mint a 40-hez. Genetika, na. Van ilyen.
Szerintem sokan becserélnék az ősz hajamra az idősödés miatt kialakult betegségeiket és ráncaikat 🙂
Miért vágattam le a hajam?
Vagyis miért lettem a hosszú sötétbarna hajú csajból rövid ősz hajú csaj, akinél valami nem stimmel?
A válasz roppantul egyszerű: végtelenül utálok hajat festeni és a sors ráadásul olyan hajjal áldott meg, ami dupla gyorsan nő, vagyis egy hónap apatt képes nyáron 2-3 centit is növekedni. És ezzel elég nehéz lépést tartani, mert valljuk be, egész más helyzet az, ha valakinek világosbarna a haja és azt festeti sőtétbarnára, mint amikor ilyen színkülönbség van az eredeti haja és a festett között. Festeni kell, nincs mese én meg sajnálom rá az időt és a környezetet is, mert egy ilyen teljességgel hiúsági kérdés miatt mért szennyezném a világot? Hülyeség szerintem.
Igen, el lehet menni hajat festetni fodrászhoz, de én nem szeretnék kiadni havi szinten 100-120 eurót hajfestésre. Az így éves szinten felszabaduló 1500 euróból pl. el tudok menni Kínába és Japánba egy hónapra. Nálam ez a prioritás.
De nem ez a téma, hanem az utálkozás és gyűlölködés.
Berlinben, ha kiemegyek az utcára, nem tűnik fel a dolog. Itt valahogy elfogadóbbak az emberek.
Ezzel szemben Budapesten még szerencse, hogy eddig nem köveztek meg szimplán csak azért, mert ősz a hajam és nincs ráncom.
Megyek az utcán (Budapesten), szép az idő, kellemesen süt a nap, szépek az épületek, de hirtelen arra leszek figyelmes, hogy valaki olyen szinten rondán néz, mintha az unokáját az imént brutális kegyetlenséggel öltem volna meg, majd egy kiadós gulyást főztem volna a husából és megettem volna.
Miért?
Mert ősz a hajam és mert föláll.
Komolyan, olyan rondán néznek a nyanyák, hogy az valami leírhatatlan!
Mi ezzel a baj?
Baj nincs, csak elég gondolatébresztő az, hogy milyen lehet úgy élni az életet, hogy egy ilyen dolog, amihez
1: semi köze nincs,
2: az ő életére semmiféle hatással nincs az, hogy nekem ilyen a hajszínem
ilyen heves indulatokat vált ki.
Szörnyű!
Milyen lehet úgy élni a mai magyar társadalomban, hogy egy ilyen teljesen lényegtelen apróság is ilyen reakciókat vált ki?
Milyen lehet az élete annak, akiegy másik embert a hajszíne alapján ítél meg?
Vagy mindegy, csak álljon be mindenki bégetni a sorba, ahogy a többség teszi, és akiben van annyi, hogy nem teszi meg, az b@szódjon meg?
Elég szomorú ez!
Értem én, hogy sokan nincsenek az elfogadással, a toleranciával közeli barátságban, de ennyire?!
Kik szoktak bámulni?
Szinte kizárólag a festett hajú 70-en fölüli nők. Akik valami kényszer hatására festik magukat, mert „azt úgy illik” vagy mert „nem mehetek ki az utcára smink nélkül” de egyébként, ha lenne cseppnyi bátorságuk és önelfogadásuk, már rég leálltak volna a hajfestéssel. De nincs nekik, ezért maradt az, hogy azt kell utálni, aki meg merte tenni. Mert volt mersze.
De szörnyű is ez!
Szeretném, ha valami valóban fontos dolog is ilyen heves indulatokat váltana ki, mint például a magyar kórházak helyzete és állapota, a kultúra, az oktatás és még sorolhatnám.
Ha az a sok gyűlölködő nyannyer, akinél az kiveri a biztosítékot, hogy nekem ősz a hajam, „helyes” irányba fordítaná a gyűlöletét, pikk-pakk megváltozna egy csomó dolog az országban.
Ja, de azt nem lehet, hiszen akkor mozdulni kellene, kiállni a bégetők sorából és tenni valamit.
Ja, gyűlölködni sokkal egyszerűbb, az végül is csak az embert belülről rágja szét és hatással nincs a másikra.
