Újra Portóban vagyunk! Tegnap éjszaka érkeztünk. Bár mondhatnánk azt, hogy ma hajnalban mert ezek a fránya fapadosok nem sajnálják az embert. Vagy borzasztóan korán indulnak vagy rettenetesen későn. Nekünk most az éjszakai repülés jutott, ráadásul mire ideértünk még az eső is elkezdett szemerkélni.
Szállásul a reptér melletti Stay-t választottuk, amit senkinek nem ajánlok mert pandémia ide, majomhimlős esetek oda, ezt bizony az előző egy évben nem takarították ki.
Talán, hangsúlyozom, hogy csak talán az ágyat áthúzták. Mindenesetre ha eszedbe jutna, hogy itt aludj, akkor gyorsan verd ki a fejedből. A képeken szép, az árát is elkérik ami nem is kevés mert pont annyiba kerül, mint a Sheraton a tengerparton, de gyorsan felejtsd el. A Sheratonról majd az utolsó napokon írok, mert lesz mit, csupa pozitívat.
Szóval ez a Stay drága és koszos is a reggelijéről meg annyit, hogy 10 euróba kerül, de ennivalót nem találsz a svédasztalon mert mire felkelsz, addigra egyrészt tányér és pohár sem marad, de kaja sem mert hajnali 4-től lehet itt lakmározni. Már ha van mit és miből. Szóval gyorsan felejtsd el!
Dani érkezése
Szegény azok közé a honfitársaink közé tartozik, aki bedőlt a kormány hazugságának, hogy majd minden rendben lesz a ruszki oltással ezért az előző két évben nem tehette ki a lábát az országból, így igen széles vigyor mutatkozott az arcán amikor bátor léptekkel kiviharzott a reptér érkezési oldalán.
Majd enyhe tökölés következett mert a Light metróra jegyet kellett vennünk, de leküzdöttük a dolgot. A portugál tömegközlekedés olcsó és jó. Ez a Trindade állomásra közlekedő villamosnak álcázott metró röpke 30 perc alatt elvágtatott velünk a belvárosba, ahol farkas éhes lévén bementünk a Jeronymo nevű helyre, amit többször teszteltünk már így hatalmas meglepetés nem érhetett. Jó és ráadásul még olcsó is és le is lehet ülni békésen.
Újra Portóban vagyok! El sem hiszem 🙂
A lakmározásunk után – amúgy csak egy szendvicset evett meg egy kávét borított magába – elindultunk a városba. Nem volt egyszerű dolgunk mert lógott az eső lába meg Porto továbbra sem egy egyszerű terep azzal az ezer dombbal, de elkezdtük bejárni a várost. Jártunk mindenhol, többek között a pályaudvaron, lásd fenti kép.
Jól megnéztük magunknak a környéket majd elmentünk a Sé-hez, ahova én eleinte nem akartam bemenni mert tavaly már jól megnéztem de igencsak fenyegetőek voltak a felhők, így jobbnak láttam fedezékbe vonulni. Jól is tettem mert leszakadt az ég, ömlött az eső.
Persze ha már ott voltunk akkor a szomszédos püspöki palotát is megnéztük. Tavaly ide nem tudtunk bemenni mert a covid miatt zárva volt, így következett a csodálkozás.
Gyönyörű az épület a benne kiállított tárgyakról nem is beszélve, így ez egy kis bónusz volt nekem.
Az ablakából remek kilátás volt a folyóra és a hídra, így láttuk, hogy továbbra is szakad az eső de a látogatási idő végéhez közeledtünk, ezért muszáj volt átfutni a templomba és ott megvárni az eső elálltát.
Persze ott is van mit nézni, azok a csempék továbbra is szépek és a kerengő is lenyűgöző.
Miután elállt az eső, elindultunk a gyalog pár percre lévő szállásunkhoz. Rémlett, hogy tavaly lefelé mentük ezer lépcsőn, nos, most ezt felfelé kellett megtenni így legalább az edzést letudtuk aznapra.
A szállásunk egy kétszobás jó kilátásos lakás volt, közel mindenhez. A tőzsdepalota, a Ribeira és egyben minden ott volt mellettünk.
Azért ezt a szállást foglaltam mert két külön szobás volt, az meg kellett hármunknak meg a jó wifi is.
Közben az eső esett is meg nem is, de ez végig így lesz a teljes portói tartózkodásunk alatt.
Ebédelni is kellett de nem mentünk messze mert szerencsére az ablakunk alatt volt több létesítmény is. Rendeltünk egy „mindent bele” tálat két főre meg egy adag csirkeszárnyat, felfaltuk, majd visszamentünk pihenni.
Este azért csak kimerészkedtünk mert kellett másnapra a reggeli, de a szomszéd boltban semmi érdekeset nem találtunk, így hosszas erőgyűjtés után elindultunk lefelé a folyó felé. Ezzel mindössze annyi a probléma, hogy majd vissza is kell jönni mert egy domb tetején laktunk.
Kellemeset sétáltunk lent a parton, be is ültünk egy helyre vacsizni. Ez így egyszerűen hangzik, de alig találtunk szabad asztalt. Egyrészt turistákkal, másrészt helyiekkel volt tele minden étterem, kocsma és bármi is.
Végül egy olcsónak nem volt mondható helyre ültünk be. Emlékeim szerint 150 euró körül fizettünk, de legalább jót ettünk. Portóban ez is csoda.
Nem volt kellemes este, tele pocakkal felgyalogolni a domb tetejére. 🙂
Még néhány kép a napból:
Esett az eső, de ez a város még így is szép.
Porto annyira egyedi. Minden ház más, mindegyiken más a csempe, más a szín, minta. Kedves kinézetű házak.
Ezek a villamosok rendes közlekedési eszközök, nem múzeumi darabok.
A szállásunk egyik szobája. Kényelmes és jó helyen is volt. Az ablakból a folyóra lehetett látni meg egy hosszú parkra, ahol éttermek sorakoztak. Jó volt itt.
Ilyen volt újra Portóban. Szeretem ezt a várost. Másfél héttel később, amikor újra Portóban leszünk már „csak” Matosinhos tengerpartján bámulom az óceánt. Az sem egy utolsó látvány. A következő napok eseményeit itt olvashatod.
