Vannak vidámabb barakkok a világon, és meggyőződésem szerint az egyik Berlin vagy Németország. Itt jut energia és törekvés is arra, hogy vigyázzunk a környezetünkre, és ha már ilyen balf.szok voltunk, hogy ide jutottunk, próbáljuk meg helyrehozni.
Sok-sok évvel ezelőtt Berlinben elszaporodtak a darazsak és a méhek. Akkor még fentről jött az ötlet, hogy telepítsenek be egy csomó méhet a városba, de ez nem jött be. Emlékeim szerint senki nem merte a balsikerű próbálkozás után magára vállalni a felelősséget, de az, hogy nem lehetett létezni a városban, mert mindenhol darazsak és méhek voltak (erről itt írok sokkal bővebben), legalább elindította a gondolkodást arról, hogy kvázi nulla keretből hogyan is lehetne valahogy visszahozni az élővilágot a városba.
De ne szaladjunk annyira előre, mert bátran kijelentem, hogy Berlin Mitte városrészében, a mi környékünkön lényegesen több vadállat van, mint a „vidék kettő” magyar kisvárosomban. Elég csak kinyitni az ablakomat Berlinben, vagy csak kidugni az orromat és elindulni sétálni.
Szóval ott volt az a balsikerű próbálkozás, ami után kitalálták, hogy tulajdonképpen, ha a természet békén van hagyva és nem akarjuk neki megmondani, hogy melyik centiméteren mi növekedjen, a mai nézőpontunk szerinti gazokat előbb-utóbb kiszorítják a számunkra is nemesebb növények, és ezzel párhuzamosan jó sok méh is boldogan legel majd itt-ott és mindenhol a városban.
Először én is csak néztem, hogy mi ez a gazhalom mindenhol, de aztán láttam a táblákat, hogy egyrészt méhlegelők, másrészt pedig egy kísérlet is.
Berlin vezetése nem tököl.
Mostanában igen gyakran váltották egymást a különböző színű koalíciók, egy volt csak biztos: a zöldek szerepeltek benne. Ezek nem azok a puhány zöldek, mint máshol, hanem a méregzöldek, és nem feltétlenül olyan kellemes döntéseket hoztak, amelyek mindenkinek tetszettek.
Mióta Berlinben lakunk, egyre csökkentik a parkolóhelyek számát. Pont fordítva van, mint máshol, mert itt megmondják, hogy (azt hiszem valami ilyesmi van, ha tévedek, bocsánat) 100 lakásra maximum 10 parkolóhely juthat. Menj gyalog, amivel egyébként semmi probléma nincs, mert Berlin tök lapos, nincsenek dombok, de hegyek sem, szóval itt nem kell különös energia a bringázáshoz vagy a sétáláshoz.
Aztán ott vannak a régebben sima autóközlekedésre kitalált utcák, amik ma már le vannak zárva és bringaúttá alakították őket. És itt nem arról van szó, hogy valami eldugott kis utcát lezártak az autók elől, hanem akár forgalmasakat is.
És itt vannak a néhol csak magára hagyott, máshol viszont növényekkel teleültetett területek. Hogy fokozzák a lakosság növényszaporítását, ha ajándékot adnak cégek, akkor abban szokott lenni pár zacskó növénymag, amit el kell szórni akárhova, és majd kinő valami. Izgi 🙂 Itt arra gondolj, hogy „mezei virágok” vagy „zümibarát virágok”, de a legextrább eddig, amit láttam, az a „japán virágos rét” magkeverék volt.
Mifelénk sok ház előtt van pár négyzetméter „fű”, amit szerintem valahogy a covid idején változtattak át, mégpedig úgy, hogy a lakók beültették olyan növénnyel, amilyennel akarták. Egy közös van ezekben a kertekben mifelénk: nincsenek a növények zargatva, nincs kapálva minden hétvégén és a gaz sincs eltávolítva, mert a gaz ugyan milyen szempontból gaz? Kinek gaz?
Itt rögtön eszembe is jut a porcsin, ami Magyarországon szörnyű gaznak számít, a spanyolok meg megeszik, mert gyógynövény is. A saját – amúgy nem kicsi – kertemben „vidék kettőn” bizony meghagytam és nem bántam meg. Visszatérve Berlinre meg a „gazos” helyekre: szerintem jól néznek ki ezek a kisebb-nagyobb területek, és örülök, hogy pár év alatt igen nagyra nőttek a növények. Drukkolok nekik.
Jut is eszembe, a házunk előtt évekig voltak gerillakertészek, akik mindenféle fákat és gyümölcsbokrokat ültettek. Sok évig, amikor jött a fűnyíróember a kis traktorral, le lett vágva, de most az van, hogy azon a részen, ahol a gerillák szoktak kertészkedni, már ember magas a mindenféle növény és meglepően nagy a fajgazdagság. Jó ránézni, akkor is, ha nem olyan, mint amilyet a magyar szomszédom szeret: Szögmérővel beállított tujasor 5 centis fűvel.
A hasznosság, amikor még érdekes is
Az egyik méhlegelő mellett ki volt téve egy nagy tábla, azon mindenféle érdekes adat meg egy weboldal, ahol elmagyarázzák a méhlegelők csínját-bínját és rengeteg érdekes dolgot írnak. A weboldal németül van, de neked is van ingyenes fordítód, add „neki” oda, simán lefordítja. Érdekes olvasmány, tényleg!
