Nem volt betervezve, de mivel mifelénk a klímaváltozás brutális és ami errefelé teljesen elképzelhetetlen volt eddig, mégpedig, hogy májusban 30 fok van, bekövetkezett.
Hetek óta iszonyatos a hőség mifelénk. Igen, tudom, Budapesten a 30 fok az még semmi, de itt ez pokoli mert nagyon párás a levegő.
Mióta mérik a hőmérsékletet, nem volt ilyen meleg Berlinben a május, és … a neheze még csak most jön. A héten 31 fok lesz több napon át és mintha súlyosbítani akarnák a helyzetet, hónapok óta nem esik az eső.
Konkrétan a Tiergarten ki van száradva, a városban a járdák mellett a zöld fű mindenhol teljesen kiégett. 🙁 Nagy a gáz!
Szóval nem bírtuk tovább cérnával és már szerdán kitaláltam, hogy elmegyünk egy fürdőbe. Ki is néztem a Bad Saarow -t, ami nincs túl messze Berlintől, de aztán péntek délután győzött a természet és inkább a Flixbus oldalát néztem meg, hátha nem csillagászati áron visz minket másnap reggel valami hűs tengerpartra.
Meg is találtam a megfeklelőt: Warnemünde!
3 órányira van tőlünk busszal, kocsival közelebb és … az igazi tengerpart, hullámokkal, homokkal, napsütéssel, hideg széllel.
Meg is kaptuk 🙂
6-kor elindultunk itthonról, felpakolva szendvicsekkel, vízzel 🙂
Warnemünde Rostock „külvárosa” 20 km-re van a várostól és híres a széles, homokos tengerpartjáról.
Nagyon fontos, kihagyhatatlan látnivaló nincs, csak a tengerpart meg egy világítótorony és egy furcsa épület, amiben éttermek vannak.
Azt már itthon kinéztem, hogy a helyi hagyományos kaja – tippeljetel, mi lehet egy halászfaluban – a hal, azon belül is a bismarck nevű szendva. Hering. Bőrös hering.
És nagyon jó volt! Megettem, pedig nem voltam eddig oda a halbőrért, de ez kifejezetten finom volt. Az is igaz, hogy jó helyen ettük és ha most ott lennék, tutira ennék egy füstölt halat is mert azt bizony ott helyben füstölték.
Amikor reggel megérkeztünk a partra még alig voltak, és délután is elviselhető volt az embertömeg, szóval jól választottunk. 🙂
A víz iszonyat hideg volt és csak néhányan merészkedtek bele és egy visító tinicsapaton kívül mindenki iszkolt is ki belőle egy perc múlva. Én a lábujjamat dugtam bele és szerintem lefagyott nyomban, tehát aki belement és kibírta 2 percnél tovább, azt tuti rozmár ősökkel rendelkezik.
Szóval jó volt Warnemündében és ha lesz rá lehetőség és választani kell, tuti ezt választom, de inkább legyen normális a hőmérséklet….
Hazafelé megint megcsodálhattuk a szélerőmű erdőket és a napelem mezőket, amik hosszasan terültek el az út mindkét oldalán.
Németország energiaigénye hatalmas és az energia egy részét ilyen erőművekből fedezik. Olyannyira, hogy néha, ha épp akkora a túltermelés, még fizetnek is a fogyasztóknak, hogy használják.
Más világ ez.
