Valamiért eddig kimaradt Zakynthos nálam, de most, 2024 novemberében sikerült az utolsó „fehér foltot” is megnézni a Jón-szigeteken. Túl nagy meglepetésre nem számítottam, de ez a sziget szerintem a legszebb a környező szigetek között. Gyönyörűek a színek, az olajerdők, kellemes a napsütés, van is mit nézni, szóval jó hely ez szezonon kívül. Abba megint nem szeretnék belegondolni, hogy milyen lehet itt az élet, amikor elöntik a turisták. Nem, ne érts félre, én is egy turista vagyok, csak azt nem értem, hogy miért jó csúcsszezonra időzíteni egy nyaralást, amikor ezernyi érv szól ellene és pár héttel később, esetünkben november közepén is teljesen szuper az idő. Körülbelül olyan, mint gyerekkoromban nyáron.
Határozottan emlékszem, hogy nagyapám milyen hangosan átkozódott, amikor hallotta a rádióban, hogy másnap micsoda kánikula lesz, 26 fok. Jó, ez a 80-as évek elején volt. Most 26 fokban lassan ott tartunk, hogy sapkát és sálat veszünk.
Heves megyei kisvárosomban a begóniáim már szeptember elején elfagytak egy hidegbetörés miatt, itt meg két és fél hónappal később még nyár van.
Na, térjünk a tárgyra. Szóval Zakynthos szép és van is mit nézni.
Jártunk a város fölött magasodó dombon a kis templomnál, ahonnan csodás a kilátás és még egy kakassal is találkoztunk.
Találkoztunk méhekkel is, akik a mazsolára aszalódott szőlőből aprólékos munkával szívták ki az utolsó hasznosítható cseppeket az őszi meleg napsütásben egy borászat területén.
Ha már borászat. Életem legpocsékabb borát ittam ott. Nem vicc, tényleg. Savanyúbb volt, mint a zalai borok. Eskü! Nagyapám bora sem volt az édesség bajnoka, de eeeez, felért egy észak-koreai büntetőtáborral. Annyira rettenetes volt, hogy a többség a második bort már meg sem merte kóstolni. Nem is csodálom.
Mi kis naívak azt gondoltuk, hogy egyre jobb borokat fogunk kapni, de nem így lett. A második bor elég jó volt, és aki valaha ivott már jót, az a „viszonylag jó” kifejezést helyénvalónak tartja. Közben magyarázták, hogy ezeket a retteneteket hogyan állítják elő (bárcsak ne tették volna!), aztán hozták a harmadikat, ami megint egy borzalom volt. De inkább beszéljünk valami jóról.
20+ éve jártam életemben először, (Tunéziában) egy hidegen sajtolt olívaolaj üzemben. Ott az maradt meg bennem, hogy ennél undorítóbb koszt még életemben nem láttam és utána évekig nem voltam hajlandó olívaolajat venni és enni. Aztán persze voltak jó élményeim és végül kijelenthetem, hogy az olívaolaj szerelmese vagyok, imádom olaszosan, kis kenyérrel enni. Mert képzeld el, hogy ezek a galád olaszok így eszik. Minden reggel egy kanál olajat legurítanak, meg egy kis kenyeret. Persze ez nem figyelemre méltó, ha tudjuk, hogy az olasz mennyire hárklis a jó minőségre. Az olaszoknál soha nincs bajom a kenyérfélékkel, péksütikkel, ezzel szemben más országok ipari péktermékei pár óra alatt kicsinálnak. Na, elkanyarodtam, vissza a görögökhöz.
Ebben a családi olajüzemben készítik a jobbnál jobb olajokat, nem is akármilyen technikával és változatos ízesítéssel. Nekem a legjobban a chilis jött be, amit úgy készítenek, mint a narancsosat vagy citromosat, fokhagymásat, vagyis hogy miután megtisztították a bogyókat, eltávolították a felesleges részeket (a nagy domb ezt ábrázolja lent) az „ízesítést” beledobják a bogyók közé a daraboláskor, így lesz ennyire erős íze tőle. Szóval ez isteni volt. Bárcsak vettem volna egy hordónyival a chilisből!
A világ legnyugisabb helyei az olajfások. Tudtad, hogy egy olajfa akár ezer évig is elélhet? Gondolj bele, ezer évvel ezelőtt hol tartott az emberiség? Akkoriban indultak bizánci hajók szicíliai expedícióra, amik aztán egy komoly tengeri viharban mind elsüllyedtek. De egy pestisjárvány is volt akkoriban azt hiszem, arról nem is beszélve, hogy ezer évvel ezelőtt István volt még a király, aki amúgy jó sokáig volt trónon: 38 évig, ami akkoriban egy egész emberöltő lehetett. Szóval egy rendes olajfás majdnem olyan öreg, mint az ismert történelmünk. Valószínűleg ezért is olyan nyugodt helyek.
De láttam más érdekeset is. Elsuhantunk egy csomó ilyen fa mellett, egy egész erdő volt belőle. (Kép alul.) Tudod mi ez? Manapság már néha lehet kapni nálunk is a boltban, mint különleges gyümölcsöt.
Ez itt fönt egy kakiszilva ültetvény. Jó, a kakin kívül van más, mifelénk kulturáltabb elnevezése is: datolyaszilva. De szerintem a kaki jobban hangzik. Ilyenkor kezd el érni ez az amúgy szintén nagyon sokáig eléldegélő fa és a mellékelt ábra szerint igen sok, viszonylag nagy, érett korában narancssárga gyümölcsöt terem. Ha nem ettél még kakit, majd kóstold meg. Mármint a gyümölcsöt.
Szóval szép hely Zakynthos, van is mit enni, nézni, kipróbálni de nekem nem visszamenős hely.
És ezzel elmondhatom, hogy a Jón-szigetek összes tagján jártam, még a piciken is. (Bár nem volt célom, csak így alakult.)
Itt van még néhány kép a szigetről, annak is a novemberi arcáról:
Annyira gyönyörűek itt a fények. Tényleg egész különleges!
